30 éves lettem én, avagy a 2022-es tavaszi utunk

A tavasz a megújulás és az ébredés időszaka. Nálunk sem volt másképp, mivel Schnecki is téli álmot aludt. Így mi is először felébresztettük. Miután a tavaszi kisebb munkákat elvégeztünk rajta elkezdtünk ötletelni, hogy mi lehet a következő úti célunk. Több szempontot is figyelnünk kellett, mert ugye még az időjárás nem a legideálisabb, és az április mindig bolondos, nem akartunk hógolyózni, vagy épp hóláncot venni. Így mindenképp Magyarország déli része jött szóba, már csak az volt a kérdés, hogy Szeged iránya, vagy épp Pécs és Villány legyen a cél. Mivel mindketten borszeretőek vagyunk, így Villányra esett a választásunk.

Próbáltuk úgy időzíteni az utat, hogy a 30. születésnapom is bele essen. Számomra nincs nagyobb ajándék, mint kikapcsolódni, ez nem fogható semmi tárgyi ajándékhoz. Ezért április 5.-én indultunk.

Első megállónk Dunaföldváron volt. Mivel a vár parkolónál magasság korlátozás van, így nem messze a vártól a Templom hegyen parkoltunk, a Dunaföldvári Szent Ilona-templom alatt. Innen pár perces sétával jutottunk el a várhoz. A várudvarra egy fából faragott várkapun léptünk be, amelyet Csepeli István iparművész készített. Az udvar rendezett és ápolt. Mivel hétköznap délelőtt voltunk, így szinte csak mi voltunk ott. Belépőjegy egy felnőttnek 800Ft, szóval igazán nem sok, és az ispánházban lehet megvásárolni a Csonka-toronnyal szemben. A fiatal ember ki is nyitotta nekünk a Csonka- tornyot és a magunk tempójában járhattuk be a 3 emeletet. A várban a Rákóczi-szabadságharcról és börtön berendezésekről van kiállítás. Pár szót írnék is a várról. A Csonka-torony a 15. század végén épült, de sok írásos emlék nem maradt fenn róla. Dunai átkelőhely volt, hisz szinte a vár lábát éri a folyó. Török kézre kerülése után fontos palánkvár volt. Buda felmentésére későn érkező török nagyvezér csapatai visszavonultukban ezt a várat is lerombolták és felgyújtották. 1705-ben Vak Bottyán foglalta el Földvárat. A szabadságharc leverése után az épületet, mint az uradalom börtönét használták tovább. A harmadik emeletről elképesztő kilátás nyílik a városra, a Dunára és a Beszédes József hídra.

Elidőztünk itt, gyönyörködtünk a panorámában, majd bepattantunk Schneckibe és indultunk tovább Simontornyára.

Simontornya fő látványossága a vár. Az 1270-es években épült gótikus stílusban. 1277 és 1543 között élte fénykorát, amikor több nemesi család tulajdona volt. Ekkor emelték a téglából épült öregtornyot és az új kaputornyot és a palotaszárnyak is reneszánsz homlokzatot kaptak, és az egész palotaszárny udvari oldalán loggiákat alakítottak ki. A 1960-as években kezdték meg a helyreállítását, 1975-ben épült a ma is megtalálható üveg melléképület.

Először érdemes körbejárni a várat, aztán bemenni. Hosszú lépcsősoron érjük el a bejáratot. A belépő ára 1.000 Ft. Az állandó kiállítások mellett jelenleg Simontornyán talált kincseket tekinthetjük meg. A kincslelet tulajdonosa valószínűleg a török elől menekülve rejtette el a vagyonát, ami a mai értékben számolva kb. 5-6 millió Ft lehetett. A pénzérmék nagyobb részét a magyar ezüstdénárok teszik ki, de vannak közöttük német és osztrák területről származó pénzek, továbbá török akcsék is. A legértékesebb az öt aranyforint, melyből kettőt Hunyadi Mátyás, hármat Szapolyai János veretett.

Simontornya után Bátaszék volt a célállomás, vagyis Bátaszék mellett magasodó 2015-ben Magyarország fájának és 2016-ban az Év európai fájának megválasztott molyhos tölgy volt.

Az Orbán-hegy alatti parkolóban álltunk meg. Innen rövid sétával lehet feljutni a kápolnához és a tölgyhöz. Személyautóval szinte egészen a kápolnáig fel lehet menni, mi ezt az erős emelkedőt nem vállaltuk be Schneckivel. Így felsétáltunk a csodás napsütésben. Fentről elképesztő panoráma nyílik a vidékre.

Mi az, amit érdemes tudni a tölgyről?!

A Rákóczi szabadságharc (1703-1711) utáni szerb-horvát betelepítések idején az Orbán hegyet tölgyes erdőnek telepítették be. Ebből az erdőből maradt meg épen az öreg molyhos tölgy. A német betelepülők építtették a tölgy mögé a Szent Orbán kápolnát 1754-ben, ugyanis megfogadták, ha az 1738-as nagy pestisjárvány elmúlik, akkor kápolnát emelnek és Szent Orbánnak a szőlőhegyek védőszentjének. Szájhagyomány útján terjedt egy történet arról, hogy valamikor régen betiltották a szentmisét a Szent Orbán kápolnában, ezt követően súlyos jégkár pusztította el a szőlőtermést Bátaszéken. Ezután jobbnak látták, hogy a szentmiséket tartsák meg a kápolnánál. A másik hagyomány, hogy Orbán napján, május 25-én jól meg kell locsolni borral a tölgy törzsét, hogy bő szőlő termés legyen.

A hatalmas tölgy alatt állva ki apró porszemnek éreztük magunkat. Nagyon megnyugtató volt ott lenni. A kilátás és a nyugalom valahogy beszippantott. Tényleg érdemes felkeresni a helyet.

Itt a parkolóban megebédeltünk és mivel már 4óra körül jártunk gondoltuk, hogy ideje lesz felkeresni a kiszemelt kempinget Harkányban. Így már írtuk is be a navigációba a kemping címét. Nagyon izgatottan vártuk, hogy oda érjünk, mert ugye ez volt az első kempingezésünk Schneckivel.

Harkányban a Termál Kempinget választottuk (7815 Harkány Bajcsy-Zs. utca 6.). Azért esett erre a választásunk, mert nem tudtuk biztosra, hogy jó időnk lesz ezekben a napokban. Így mivel ez pár méternyire van a Harkányi Termálfürdőtől, nem maradunk alternatíva nélkül, hideg, esős időben.

A Dráva Hotel Thermal Resort-nál parkoltunk le és ott a főépület recepcióján kell bejelentkezni. Rendszám alapján engednek be a kempingbe.

Amikor a sorompón beengedtek minket, akkor mi naivan azt gondoltuk, hogy biztos egyedül leszünk, hisz hét közben, szezonon kívül voltunk. Ámbár nagy meglepetésünkre, legalább 7-8 lakóautó és lakókocsi volt ott. Mindegyik német rendszámmal és mondanom se kell, mind jóval fiatalabbak, mint a mi kis Schneckink. Mivel csak az első három sort lehetett használni, a többi parkoló még nem volt üzemkész így a harmadik sorban parkoltunk le. Senki privát zónáját nem szerettünk volna zavarni.

Pár szót ejtenék a kempingről, de ide linkelem az oldalukat is: https://campingharkany.hu/

Szóval a kemping a Harkányi Fürdőtől pár méterre van. Lakókocsi, lakóautó és sátrazós helyek, de ugyan úgy bungallók és apartman házak is vannak. Hatalmas terület sok zöld résszel és fákkal. Tiszta mosdók és zuhanyzók. Konyhahelyiség, kémiai WC ürítő helység. A lakóautós parkolók murvával szórtak és hozzá tartozik egy füves rész is. Víz és áramvételi lehetőség minden pakolólónál. Bár mi a vizet nem tudtuk onnan engedni, mivel még téliesítés volt. Így mi a fürdőből hoztuk a kézmosó vizet Schneckibe. Nagyon rendezett az egész, tényleg csak jót tudok róla írni és szívesen ajánlom. 2 éjszakáért 19.000 Ft-t fizettünk, 4.000 Ft/fő/éj. Mi SZÉP kártyát használtunk. Kisállat is vihető. Szóval, aki nem lakóautózik, annak is ajánlom ezt a kempinget, mert a személyzet kedves és segítőkész és látszott, hogy foglalkoznak a vendéggel.

Mivel már jól ránk esteledett megvacsoráztunk, elmentünk a zuhanyzókba lezuhanyozni, ahol meglepő tisztaság volt. Ami nagyon nem tetszett és meglepett, hogy a zuhany kék és piros jelölője fordítva volt, na gondolhatjátok, hogy anyáztam (tudom nem szabad, de nagyon megijedtem), amikor a jéghideg víz alá álltam be. Természetesen Schneckiben vettem észre, hogy a tusfürdőm ott maradt. Így már Baluval együtt, kényelmesbe felöltözve sétáltunk vissza a tusfürdőmért. Aztán még körbe sétáltuk a kempinget, mivel nagyon jó levegő volt. Nem volt hideg, így nagyon jól esett a kis séta. Utána pedig eltettük magunkat holnapra.

Reggel 7 óra után ébredtünk, mivel Balu már eléggé mocorgott és ezt mi fent hatványozva érezzük. Reggelizés, és egyéb reggeli rutinok után nyakunkba vettük a vidéket. Filip abszolút rám hagyta a döntést hova menjünk, hisz aznap lettem 30 éves. Az én napom volt!

Azt gondoltam, hogy talán a térség legszebb helyével kellene kezdeni ezt a napot, nemcsak azért, mert gyönyörű, hanem azért is, hogy hálát adjak ezért a 30 évért, hálát adjak azért, hogy megélhettem ezt a születésnapot és azért is, hogy ilyen családba születtem, és hogy a legjobb társat kaptam az élethez, Filipet. Hálát adni azért, hogy ilyen szülők neveltek fel, hogy mindent megadtak már születésem óta, és hálát adni azért is, hogy még mindig megölelhetem őket. Szerintem már sokan gondoljátok melyik hely lehetett ez, hát persze hogy Máriagyűd.

Máriagyűd híres búcsújáró és kegyhely Magyarországon. Írnék is róla, mert talán az egyik legősibb Magyarországon. A bazilikától nem messze található a Szentkút forrás. Máriagyűd dombjai alatti forrás már a Római Birodalom idején csobogott. Fontos pihenőhely is volt a Pécs és Eszék közötti úton. Ide Szűz Mária szobrot állítottak, majd 1600-ban Bencések kápolnát emeltek a szobor fölé. 1148-ban II. Géza királyunk építette fel a templomot. A középkorban a reformátusok kezére került. A török időket a templom átvészelte, természetesen nem lehettek benne misék, hanem mecsetként szolgált, majd a nagyharsányi csata után, mikor a vidék felszabadult a török uradalom alól érdekes jelenések történtek. Szűz Mária jelenésekről írnak. A templom ablakában hatalmas fényárban jelent meg a Boldogságos Szűz Mária és arra kérte a két siklósi férfit, hogy a templom újra a katolikusoké legyen. 1687-ben a templom újra a katolikusoké lett. Az eredeti szobrot a Rákóczi-szabadságharc idején Eszékre menekítik, majd ott is marad a ferences templomban. A jelenlegi Mária szobrot Nesselrode Ferenc pécsi püspök adományozta 1713-ban, mivel a 18. században újabb csodálatos jelenések történtek.

A 18.században a templomot kibővítik és rendházat építenek mellé a Batthyány család segítségével. 1742-ben Ferences rendiek szentelik fel a templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére. Az 1700-as években 302 csodás gyógyulást jegyeztek fel, így 1805-ben VII. Pius pápa Máriagyűdöt hivatalosan is kegyhellyé nyilvánítja. 2008-ban XVI. Benedek pápától Basilica Minor rangot kapott.

Máriagyűdre vezető úton már magasodik a bazilika. Fent a templomnál van parkoló, mi is itt parkoltunk le. Pár éve már jártunk itt Filippel, így tudtuk Schneckivel is el fogunk férni. Így már indultunk is fel a hosszú lépcsősoron a bazilikához. A felfelé vezető lépcsősor mellett van Assisi Szent Ferenc szobra. A bazilika csodálatos belülről. Káprázatos az oltár. A bazilika szomszédságában a szabadtéri oltár található. A szabadtéri oltár mögött a kálvária magasodik, melynek stációi Zsolnay-kerámia képekkel díszítettek. A bazilika körül sétányon sétálhatunk a hegyoldalban. A sétányon eljuthatunk a Fájdalmas Anya szobrához. A gyűdi forrás, amely a templom alatt csordogál, ma már jobbára csak tavasszal telik meg vízzel. A szerepét átvette a mesterségesen kialakított Szent Pál kútja. Mi is itt töltöttük meg a kulacsainkat. A látogatóközpontban kávézó és kegytárgybolt található.

A csodás helyen elidőztünk, a nyugalom és Isten közelsége nagyon jól esett nekünk. Majd beültünk Schneckibe és indultunk Nagyharsányba.

Nagyharsány a harsányi csatájáról híres, amit második "mohácsi csata"-kénk is ismerhetünk. 1687. augusztus 12-én a Lotaringiai Károly herceg vezette 50 ezres keresztény sereg legyőzte Szulejmán 60 ezres seregét. És véget ért a 150 éves oszmán uralom.

Erre a csatára emlékmű is utal. az emlékmű felett pedig a szoborpark található, ahová 100 Ft a felnőtt belépő. A kőszobrokat körbesétálhatjuk, illetve a hegyoldalban kialakított lépcsős sétányon feljuthatunk a hegytetőn készített kilátóhoz. Nem megerőltető a feljutás, viszont Balu nem igazán méltányolta ezt a fém járófelületet. A kilátás viszont páratlan.

Innen Villánykövesd felé vettük a célt. A Villánykövesdi pincesor nagyon szép, hangulatos és rendezett, viszont ami csalódás, hogy csak két pincét találtunk nyitva. Sajnos az egyikben kártyával sem tudtunk fizetni, a másikban igen, így ott tankoltunk fel termelői borból.

Amint feltankoltunk Palkonyára indultunk, hogy a Palkonyai pincesort is megnézzük. Ez sikerült is, de sajnos egyik sem volt nyitva. Így csak a tájban gyönyörködhettünk. Mivel már jócskán 3 óra után voltunk azt találtuk a legkézenfekvőbbnek, hogy induljunk vissza a kempingbe. Útközben megálltunk Siklóson tankolni és fagyit venni a szupermarketben. A siklósi várat mi most nem ejtettük útba, mert pár éve voltunk ott, de aki nem látta mindenképpen térjen be, mert csodálatos.

Visszatérve a kempingben kipakoltuk a kempingasztalt és székeket. Kiültünk a verőfényes és meleg napsütésbe, és kis sütivel megünnepeltük a 30. életévemet. Amikor már lemenőben volt a nap kerestünk egy csendes kis éttermet és ott fogyasztottuk el az ünnepi vacsorát. Este még sétáltunk egy nagyot Baluval és eléggé elfáradva feküdtünk le aludni.

Reggel szeles kicsit esős napra ébredtünk, reggeli után indultunk is hazafelé. A haza vezető útra is terveztünk pár megállót, viszont történt olyan dolog is, amit nagyon nem terveztünk be. Pécsváradra vezető úton egy horvát kamion letépte a tetőablakunkat. Nagyon szűk úton közel hozzánk, hatalmas tempóban haladt el mellettünk és a hatalmas légáramlat letépte az ablakot. Mi csak a hatalmas robajt hallottuk, azt hittük, hogy egyik díszlécünket szedte le. Viszont hatalmas köszönet a minket kielőző férfinak, aki lehúzódott egy buszmegállóba és megállított minket. Ő szólt hol keressük meg az ablakot. Vissza is mentünk és Pécsett a hipermarketben vásárolt spaniferekkel lehúztuk és rögzítettük.

Ha dohányoznánk, biztosan kellett volna egy cigi, mert azért ez igen stresszes volt. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen is megtörténhet, de ezt is meg kellett élni. Így, hogy már rögzítve volt az ablak tovább haladtunk haza felé, de még útba ejtettük a pécsváradi várat.

A pécsváradi vár a Zengő lábánál igazából nem hadászati vár volt, hanem egy monostor, amely várfalakkal és várárokkal védte a bent lakókat, az esetleges rablótámadásoktól. Itt alapították meg a második bencés apátságot( pannonhalmi után) 998-ban. Mivel Szent István alapította, biztosan járt is itt, ahogy utódainak nagy része is. A pécsváradi monostor, mint apátság jelentős szerepet játszott Szent István korától egészen a török időkig. A hittérítés után hiteles helyként működött. Hiteles hely annak idején olyan intézmény lehetett, melyben a hivatalos és a magánügyfelek is bíztak. A mindenkori pécsváradi apát jelentős közjogi méltóság volt. Többen az apátok közül pápai megbízatást is kaptak. A török hódítás után a vár elvesztette funkcióját és szerepét. A törökök nem foglalkoztak vele, miután a szerzetesek elmenekültek a mohácsi csata után, és az akkori magyar hadvezetés nem akart a megvédésével foglalkozni, így a falakat megrongálták. A törökök elvonulása után a bencések már nem tértek vissza a monostorba.

Mindenképp érdemes meglátogatnia 10-11. századból megmaradt kápolnát, melyben az ország egyik legkorábbi középkori falfestménye látható. A vártörténeti kiállításon sok érdekes, a monostor mindennapi működésével kapcsolatos információt is meg lehet tudni. A várban látható még berendezett kovácsműhely, látványkonyha, kőtár és gyógynövénykert is.

Pécsvárad után mivel még nagyon korán voltunk, így a nem messze található Szászvár felé vettük az irányt.

Szászvár nagyközség belsejében a plébániatemplom mellett található a felújított vár. A várról érdemes tudni, hogy a 14. század második felében Alsáni Bálint pécsi püspök, bíboros egy udvarházat és egy kápolnát építtetett Szász településen. 1439-ben már várként említik az egykori udvarházat. A török uralom alatt Szászvár is kivette részét a harcokból. A törökök egy kisebb régió közigazgatási központjává tették. 1686-os felszabadulásáig többször is felgyújtották, sőt egyszer fel is robbantották a várat a különböző hadjáratok során, így mire a császári csapatok kezére került, már csak romok maradtak. A szászvári várkastélyban 1980-ban kezdődtek meg a régészeti kutatások, amelyek alapján 2016-ra rekonstruálták a legrégebbi (középkori), nyugati palotaszárnyat, ugyanakkor 19. századi hozzáépítéseket is meghagytak. A nyugati toronyban a leletek alapján hűen rekonstruálható, 14. századi kápolnát és a kaputorony felvonóhidas kapuját is újjáépítették. Az északi palotaszárny emeletét viszont csak egy üvegfallal pótolták.

A vár történetéről információs táblák mesélnek nekünk. Nagyon interaktív a kiállítás, nem olyan, "nem szabad semmit megfogni". Felpróbálható ruhák, beöltözhetünk katonának, szerzetesnek vagy akár püspöknek is. A pincében kőfaragványok kaptak helyet. A boszorkánysággal és kínzóeszközökkel foglalkozó két szoba is érdekes volt. Ez után elkezdtük róni a kilométereket hazafelé.

Összességében nagyon szuper kirándulás volt. És őszintén, amikor letépte a kamion a tetőablakot, nagyon megijedtem, de ezt leszámítva egy igazi születésnapi forgatag volt. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és jó volt a hosszú téli pihenő után végre aktívan kikapcsolódni!

Köszönjük Schneckinek, hogy Magyarországnak erre a részére is elvitt, és nem csak elvitt minket, hanem haza is hozott!

A helyszíneket, amelyeket meglátogattunk ezen a linken, térképen is megnézhetitek!

https://www.google.com/maps/d/u/0/edit?mid=17lCbPIqDvSmgJ74V_46lY8nhB_RjlaU&usp=sharing

Schneckengruss!