Első utunk Schneckivel- Kalandozás a Bakonyban
Szokatlanul hideg március vége- április eleje miatt nem igazán akartunk útnak indulni hamarabb. Nem mellesleg a neves svéd bútort és húsgolyót forgalmazó áruház nem bírta elküldeni a rendelt dolgokat... szóval az első utunk egy kicsit csúszott. Idő közben szembesültünk a ténnyel, hogy a felépítmény aksink meghalt. Filip nem tudta feltölteni, így ez egy pofon volt számunkra a tervezett út előtt 3 nappal. Gyorsan kapcsoltunk és azonnal rendeltünk is egy aksit a Karaván centrum webáruháztól ( https://webshop.karavancentrum.hu/ ). Itt szeretnénk köszönetet mondani nekik, hisz péntekre nálunk is volt az aksi. Gyors precíz szállítás, igazán megbízhatóak. Nagy KÖSZÖNET nekik. Nem nagy titok, hogy én észak-kelet Magyarország szerelmese vagyok. Magával ragad bármikor is járunk arra, a Zempléni-hegység, Tokaj... Csodálatos helyek, de ugye nem éppen a szomszédban vannak. Így aztán arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy picit közelebbi célt választanánk magunknak. Először a Börzsöny volt a cél, de mivel nem akartunk nagyon északra menni a hideg áprilisnak köszönhetően, így egyértelműen mindketten Filippel a Bakonyt mondtuk. Érdekes módon még egyikünk sem járt arra, így igazi felfedezésnek indult. Körbe is néztünk a park4night alkalmazásban, hogy hol tudnánk éjszakázni. Több opció is volt pl. Csesznek, Bakonybél vagy Bakonyszentlászló- Vinye (Cuha- völgy). Mi a Vinye parkolót választottuk. Feltöltöttük Schneckit vízzel és minden jóval. Bepakoltuk az összes felszerelést, hogy szombaton indulni is tudunk.
Szombaton reggel 9 óra után indultunk el otthonról. Csoda szép időben, igazán kirándulós hangulattal. Navigáció pontosan vezetett, szép tájakon kis településeken, amik már önmagukban derítő látvány voltak a nagyváros után. Meg sem álltunk egész Csesznekig, ott pár perces pihenőt tartottunk. Megmozgattuk magunkat, Balu is tudott egy kicsit szaladgálni, elvégezni az ügyeit. Cseszneken egy szép rendezett pakolóban álltunk meg. Sajnos a vár zárva volt, de ez még egy ok, hogy ide visszamenjünk.
Akik Cseszneken állnak meg és nyitva a vár mindenképp látogassák meg. Hogyha viszont nincs, akkor túrázási lehetőség bőven akad erre fele, mint a Kőmosó-szurdokból induló túra. Ez a túra az említett Kőmosó-szurdokból indul, a Kő-árkon keresztül jutunk el és ereszkedünk le a vadregényes Ördög-árokba. Aki bevállalósabb, az a Via Ferratán is végig mehet, de ehhez kellő tapasztalat és felszerelés is kelleni fog. De mindezt megtaláljátok a Via Ferrata cseszenki oldalán https://viaferrata-csesznek.hu/ . Visszatérve hozzánk, mi ugye csak egy pár perces pihenőt iktattunk be itt. Aztán indultunk is tovább Bakonyszentlászló felé.
Bakonyszentlászlótól délre Vinye vasúti megállónál van egy
hatalmas parkoló. Mivel mi dél körül értünk oda már nagyon sokan voltak. Ez nem
is meglepő, mivel innen indul a sétaút a Cuha-patak völgyében. Csodálatos
látványban volt részünk, az ébredő természet, a kanyargó patak és a gázlók
igazán maradandó élményt adnak. Mi egy teljes kört tettünk meg, nem a
megszokott utakon, hisz az a legérdekesebb.
Természetjáró applikációval rögzítettük az útvonalat, hogy ne tévedjünk el, mivel térkép nem volt nálunk. Igazi feltöltődés volt a természetben sétálni és kikapcsolni. Balu természetesen élvezte, hogy mindenfele szaladgálhat. Mivel nagyon aszályos tavasz után voltunk, így a kisebb patakok sajnos ki voltak száradva, de a patakmedrek jól láthatóak voltak. Igazán kalandos úton jutottunk el a Cuha-patak völgyébe. Na ez valami elképesztő látványt nyújtott. Völgyhidak, gázlók, a csobogó kis patak... A Bakony tényleg tele van rejtett kincsekkel, igaz ez a völgy nem éppen rajtett, mert igazán sokan voltak, de ezt nem is csodáltam, mert szemet gyönyörködtető a látvány. Szóval, ha ti is arra készültök, hogy hétvégén látogattok ide, ne lepődjetek meg, hogy rengetegen vannak.
Hogyha nincs járványhelyzet, a parkolónál sok fogadó és vendégház található, ahol jókat ehetünk és kipihenhetjük a túrázás fáradalmainkat. Jelenleg elvitelre lehet ott kérni finom fogásokat. Ha pedig nem volt elég izgalmas a túra és maradt bennünk még energia a Szent László Kalandparkban ezt is levezethetjük. Nyitva tartást megtaláljátok a honlapjukon https://www.szentlaszloikalandpark.hu/
Visszaérve a túráról, kipakoltuk a kemping székeket és egy kicsit relaxáltunk a napsütésben. Igazán szerencsések voltunk, mert verőfényes napsütéses időt fogtunk ki. Nagyon jó érzés volt a napsugarakat és a D-vitamint begyűjteni. Mivel délután Fradi meccs volt, így picit hamarabb kezdtük el készíteni a vacsorát. És vacsora közben néztük a meccset, igazat megvallva így sem néztem még Fradi meccset! A vacsival kapcsolatban a felszereléses posztban megemlítettük, hogy vannak konzerv virslik, amelyek nem igényelnek hűtést, mi is ilyet vittünk magunkkal. Este már csak mi maradtunk a parkolóban. Csendes de hűvös éjjelünk volt. Szerencsére a fűtést nem kellett bekapcsolni, de a pléd és a takaró kombináció kellett az éjjel. Féltem az első éjszakától, sose aludtam lakóautóban, fent a vezetőfülke felett. Attól féltem, bezártság érzetem lesz, hogy nem lesz elég helyem. Ennek ellenére egész jól aludtunk, talán Balu a legjobban, hisz ő egy egész ágyat kapott, amin a vacsora után már el is helyezkedett. Azért bevallom, egy-egy Filip fordulásnál mozgott a kocsi, na akkor azért felkeltem, vagy amikor Balu az egyik alvópozícióból a másikba vándorolt. Reggel 7 óra körül keltünk fel, Filip mászott le először, engedte ki Balut és visszatérve meglepően konstatálta, hogy már vannak autók a parkolóban. Te jó ég, én még ki sem nyitottam rendesen a szemem, ők már túráznak is. Gyorsan felkeltem én is, reggeli rutinok után elkészítettük a reggelinket. Miután megreggeliztünk, elpakoltunk néztük is, hogy merre menjünk tovább. A választásunk Tésre esett, mivel rengeteget olvastam a Tési szélmalmokról. Igaz az emelkedőket Schnecki tényleg csiga tempóban gyűrte le, de felvitt minket. Lassan, de biztosan akár a Sínai-hegyre is.
Tés település határban találhatóak és kettő is megmaradt az utókornak. Impozáns látványt nyújtva őrzik a múltat. Jellegzetes holland stílusban épültek és már csak a tulipánok hiányoztak ahhoz, hogy Hollandiában érezzük magunkat. Igaz az időjárás vasárnap nem volt olyan kegyes hozzánk, mint az előző nap, de így is csodás látványban volt részünk. Mivel a két szélmalom tényleg a falu határában fekszik, földút vezet oda, ami le volt zárva az autósok elől. Az út másik oldalán van kialakítva egy kisebb parkoló, ott lehet megállni, és elsétálni a szélmalmokhoz. Mi is ott tettük le Schneckit, és gyalogoltunk a hatalmas szélben. Természetesen már messzebbről látni a hatalmas épületeket.
Odaérve olyan kis porszemnek éreztük magunkat a hatalmas lapátok alatt. A látvány a szél miatt is kárpótolt. Mindkettőt szemügyre vettük, aztán indultunk is vissza Schneckihez, mert a szél bizony jól átfagyasztotta mindenünket.
Tés után Öskü felé vettük az irányt.
Öskün található Magyország egyik legrégibb temploma, amely nem mellesleg egy kerektemplom, azaz rotunda. Feltehetően a 11-12. században épülhetett, román stílusban, ez a kupolás fedelű kerek templom. Utána is jártam, hogy maradhatott meg ilyen sokáig a dombocskán épült kis templomocska. Igazán érdekes múltja van, hisz az Árpád-korban épült, azaz szinte egyidős Magyarországgal. Tévhit vele kapcsolatban, hogy török mecset volt, de ez sem állja meg a helyét, mint ahogy az sem, hogy őrtorony lett volna. Azt viszont megállapították a restaurátorok és a hozzá értő emberek, hogy biztosan Árpád-kori és akkor bizony nem így nézhetett ki, sőt a hozzá épített sekrestye is csak a 15.században épült hozzá. A teteje pedig fából készülhetett és kúp alakú volt, benne egy kis harangtoronnyal. A törökök pusztítása után romosan állt, árván a dombon. Aztán a 18. században újjáépítették a templomot, akkor kapta ezt a kupolás egyedi tetőt is. A Szent Kereszt Megtalálására szentelték fel. Egészen 1847-ig tartottak benne szentmiséket, utána már kápolnaként funkcionált. Ma már nem szentmiséket tartanak benne (kivétel védőszentje, Keresztelő Szent János tiszteletére), hanem kulturális rendezvényeket.
Mi a templomdomb lábánál álltunk meg. Itt egy játszótér található padokkal, asztallal és egy kis csendesen csordogáló kis patakkal. Lentről az útról felnézhetünk erre a kis templomra, ami annyi mindent túl élt. Szóval adózzunk neki annyival, hogy felsétálunk hozzá. Ezt megtehetjük egy kis csapáson a domboldalon, vagy a domb másik oldalán lépcsősor vezet felfele. Fentről nem csak a rotunda nyújt csodás látványt, hanem a lábunk előtt elterülő falucska is.
A dombot ketté vágták, amikor a vasútvonalat építették, így ne ijedjünk meg, ha a lábainknál robog el egy vonat. Mi kétszer is felmentünk, másodszor ebéd után, amikor már vittem magammal az állványt és a nagy látószögű objektívemet, mert muszáj volt ezt az elkepesztő kilátást megörökíteni. Ezután pedig bepattantunk Schneckibe és úton is voltunk haza.
Két nap tömérdek élmény volt, ami feltöltött minket. Végre utazhattunk, végre a mi lakókocsinkkal, otthonosan, a mi tempónkban járhattuk be azokat a helyeket, amelyeket már régebb óta kiszemeltem.
Szóval én őszintén örülök, hogy belevágtunk és megvettük a mi kis lassú csiguszunkat. És ez csak az első utunk volt vele, remélem a többi is legalább ennyi élményt tartogat számunkra.