Őrség eső idején, avagy vigyázz a sárral!

Pünkösdi hosszú hétvége előtt azon gondolkoztunk, Schneckivel induljunk-e útnak, vagy kérjük kölcsön Noétól a bárkát. Mivel eléggé szeszélyes időjárással kellett megküzdenünk az előző napokban, tényleg csak az utolsó pillanatban választottuk ki az úti céljainkat. Sok ötlet szerepelt újra a kalapunkban, de az Őrséget húztuk ki belőle.

Sűrűsödik az éj és elkezdődik őrségem... Az olyan Trónok harca rajongóknak, mint mi vagyunk az Őrségről, a Falon szolgáló Éjjeli őrség jut eszükbe. Viszont ehhez az Őrséghez nem északra kell utazni, hanem az ország nyugati csücskébe. Hogy miért pont az Őrséget választottuk? Mivel most nem csak 2 napos volt a hétvége, hanem 3 nap, így volt időnk oda jutni a mi kis csiguszunkkal. Pár szót írnék az Őrségről, hogyha valaki esetlegesen nem ismerné.

Az Őrség nevet az államalapításkor őrizetet ellátók miatt kapta, akik itt telepedtek le és a kiváltságukért cserébe az átjárókat őrizték. Az osztrák és a szlovén határ mentén a Rába folyásával irányban haladva találjuk meg. Igazán sajátos klímával rendelkezik, kiegyenlített hőmérséklet és sok csapadék jellemzi (ez az amit mi nem tudtunk előre, hogy igen vigyázni kell az esővel az Őrségben, de erre még visszatérek). Természetvédelmi terület, amelyet 2002-től Őrségi Nemzeti Parkként ismerünk. Az Őrség településeinek jellegzetessége a "szeres" szerkezet, ami azt jelenti, hogy egy-egy kis falucska bújik meg a dombháton. Ennek azaz oka, hogy régen az egész területet erdő borította, így erdőirtással alakították ki a kis falvakat. Nagyon sok szép képet láttam az Őrségről, így kíváncsian, tele izgalommal indultunk el szombat reggel.

Első megállóhelyünk a Velencei tó partján, Pákozdon volt. Mivel sokszor elmentünk már mellette, így ideje volt tiszteletünket tenni Miska huszárnál. Az M7-es autópályán haladva is látható ez a monumentális huszár szobor, amely a világ legnagyobb huszárszobra. A 13 méter magas betonszobrot 2017-ben avatták fel, és az 1848-as szabadságharc első győztes ütközetének, a pákozdi csatának állít emléket. Igazán miniatűrnek érezhetjük magunkat mellette. Jól kialakított terjedelmes parkoló veszi körül, ahol nyugodtan le tudtunk parkolni. Délelőtt még nem volt tömeg sem, egy-egy autó jött és ment is. Felsétáltunk a szoborhoz, ami tényleg impozáns látványt nyújt. Szép tisztelgés a magyar hagyományok előtt, hogy huszárt formáltak meg. Egy igazi magyar huszár, egyik kezében a magyar zászlóval, a másik karja pedig a kardján pihen, mintha bármikor harcba szállna a nemzetért. Nagy elismerés az alkotóknak.

Miután szétmozgattuk magukat, indultunk is tovább, kis kitérőt tettünk Székesfehérvárra, mivel Filip kifogyott a pipa dohányából, és tavaly nagyon szuper beszerzőhelyet találtunk ott. Így még ő elveszett a dohányok világában, én a kézműves termékek birodalmában. Mondanom sem kell, mindketten elégetetten távoztunk.

Visszatérve Schneckihez érdekes látvány fogadott, Balu unta magát odabent, így felült a vezetőülésbe, és onnan nézelődött kifelé. Őszintén szólva én röhögő görcsöt kaptam. Elképesztő, hogy még 4 év után is tud újat mutatni nekünk ez a kis "szemétláda".

Székesfehérvár után Magyarpolány felé vettük az irányt. Magyarpolány a Nemzeti Örökség részeként számon tartott falu, ahol a Kálvária mellett mintegy száz védett bakonyi népi építészetű házat is megcsodálhatunk.

Mi a kálváriát vettük célba. Nem egy szokványos kálvária található Magyarpolányon. Az 1770 körül épült ötstációs kálvária. 1901-ben készült el a lépcső, amely felvezet a kálváriatemplomhoz, ugyan úgy ez idő tájt készültek el a meszelt fazsindelyes fülkék. A fülkékben pedig életnagyságú fa szobrokon láthatjuk a fájdalmas rózsafüzér öt titkát. A szobrok a Listner testvérek alkotásai.

Több mint 100 lépcsőfokon kapaszkodhatunk fel a Fájdalmas Szűz kápolnához. Érdemes felmenni és csodálni a tájat. Ugyanis a Kálvária-dombról csodálatos kilátás nyílik a falura és a Bakonyra. Szemnek és léleknek is gyönyörködtető látványt nyújt. Mi kicsit elidőztünk itt fent. Engem rabul ejtett ez a kilátás. Innen fentről szépen látható a Petőfi utca, ahol a védett házak találhatóak. Körbejártuk a kápolnát, megnéztük a Szent Sír-kápolnát is, amely a kápolna oldalában van kialakítva.

Lefele jövet a kálvária tövében boltíves fülkében láthatjuk a Fájdalmas Szűzanya szobrát, és előtte az amerikai keresztet, amelyet az Amerikába induló falubeliek adományából készítettek.

A domb alatti tisztáson magasodik a Szent László templom, ami ottlétünkkor zárva volt, de a kémlelőnyíláson bekukucskálva láthattuk, hogy felújítási munkálatok folynak benne.

Mi a temető parkolóban parkoltuk le Schneckit, ide visszatérve megebédeltünk, ami már jóval dél után volt. Úgyhogy arra az elhatározásra jutottunk, hogy elindulunk egy jó éjszakaázós helyet keresni az Őrségben.

Először körmendi pakolót néztük ki. Oda érve igazán csalódást okozott. A park4night applikációban szép Rába parti parkolót kerestünk, de inkább egy zöld hulladék lerakatot találtunk, ahol a gaz nagyobb volt mint Balu. Mivel már jártunk így, hogy nem épp megfelelő helyet néztünk ki, ami a képeken és a leírásban teljesen máshogy fest, ezzel számoltunk, és már indultunk is tovább a következő kiszemelt helyre, ami Csörötneken volt. Ez a parkoló teljes mértékben megfelelt volna az elvárásainknak, ha nem épp ezek az esős napok után mentünk volna. A szép zöld terület ellenére tartottunk attól, hogy nem tudunk másnap kijönni (és ezt másnap sajnos tapasztaltuk is). És amint másnap kiderült, ez jó döntésnek bizonyult. Így újabb éjszakaázó hely után néztünk.

Következő parkoló az applikáció szerint a Szentgotthárdhoz tartozó Máriaújfalu szélén található, Hársas-tó partján volt. Oda vezető úton áthaladtunk Máriaújfalun, ahol egy kis parkoló szúrt szemet nekünk a focipálya mellett. De gondoltuk megnézzük a tópartot is. Mondanom se kell, hogy a jó idő kivonzotta a pecásokat és a túrázókat. A két parkoló, amit találtunk tömve volt kocsikkal, és nem kerülte el a figyelmünket a "Kempingezni tilos" tábla sem. Így arra az elhatározásra jutottunk, hogy visszamegyünk Máriaújfalura és megnézzük azt a véletlenül talált parkolót.

Ezzel meg is lett az éjszakázós helyünk, Máriaújfalun a focipálya mellett. Apró murvás parkoló, nem épp az út mellett, de nem is annyira eldugott helyen. Megnyugodtunk, sikerült találni egy jó helyet.

Leparkoltunk, kitettük a kempingfelszerelésünket és mivel a bátyóméktól kapott vödörgrill nálunk volt, készítettük is a vacsit. Filip hozta a formáját, mert a grillen készült ételek igazán ízletesek voltak. Kint ücsörögtünk, élveztük a csendet, a jó levegőt, természetesen már a plédek kellettek. Megnéztük kedvenc szombati sorozatunkat aztán összepakoltunk, és behúzódtunk Schneckibe. Nyugodt éjszaka után hajnalban kellemetlen hangokra lettünk figyelmesek a tető irányából... Elkezdett esni az eső. Valahogy az esős napok után bíztunk benne, hogy már nem fog esni, hogy megússzuk ezt a pár napot eső nélkül. Nem így történt...

Nem túl korai kelés után, Filip kiment Baluval, aki ugyanúgy utálja az esős időjárást, mint mi. Elkészítettük a reggelinket, amit komótosan el is fogyasztottunk, hisz nem kell sietni sehová... esik ez eső. Elképesztően csalódott voltam, azért jöttünk az Őrségbe, hogy túrázzunk, hogy csodaszép tájakon át koptassunk a bakancsunkat, erre esik... Valószínűleg Filip is látta rajtam a csalódottságot, így ő volt az, aki megnézte az útitervüket és mondta, hogy induljunk, hátha máshol jobb időt fogunk ki. Sajnos egész úton mosott minket az eső. De így is elindultunk Ják felé.

Jákon, az eső ellenére majdnem tele volt a parkoló, amikor a templomhoz értünk. Jákon található Magyarország leghíresebb román kori temploma. A templomot 1214-1256 között építették. A templomhoz tartozó bencés kolostornak sajnos már nyoma sincs, de a templom szerencsére megmaradt. A templomot és a kolostort a Ják nemzetségből származó gazdag földbirtokos építtette. 1256-ben szentelték fel Szent György tiszteletére. Sajnos a templom zárva volt munkálatok miatt, de legalább kívülről megcsodálhattuk ezt a hatalmas templomot. Két tornya között található a főkapu, amely fölött két angyal között Jézust láthatjuk, A kapu feletti homlokzaton pedig Krisztus és a 12 apostol életnagyságú szobra látható. A kapuval szemben látható a Szent Jakab-kápolna. Ez szolgált a falu templomjaként. Valószínűleg a templommal egyidős. A szakadó eső ellenére, így messzebbről is impozáns látványt nyújtott. Ide még visszatérünk jobb időjárásban, ha majd végeznek a munkálatokkal. Még egy indok az Őrségbe visszatérni.

Miután eléggé eláztattuk magunkat visszasétáltunk Schneckibe, hogy megnézzünk azt az ürítőállomást, amit Körmenden láttunk.

Így Körmend felé vettük az irányt. Na ezt kár volt beiktatni amint kiderült... Az ürítőállomás egy 4 csillagos szállodakomplexum parkolójában található. Könnyen meg is találtuk, mikor oda parkoltunk a szálloda biztonsági őre, elég bunkó stílusban közölte velünk, hogy nem parkolhatunk a parkolóban, mivel a szálloda zárva van és csak jövő héten nyit. Mi próbáltunk normális hangnemben beszélni vele, és tudatni, hogy nem parkolni szeretnénk, hanem üríteni. De ő folytatta a bunkó stílust, hogy azt sem lehet, mert a szálloda üzemelteti az állomást és a szálloda zárva van, de majd jövő héten nyit. Mi próbáltuk mondani neki, hogy minket az nem érint, mert most vagyunk itt, nem jövő héten. Annyit szúrt oda abban a stílusban, amiben előtte is beszélt, hogy a recepció nyitva van, menjünk megkérdezni. Filip mérgesen el is ment, de természetesen a szolgáltatásokat, csak a szálloda nyitásakor lehet igénybe venni. Itt szeretnék egy kicsit az emberi hangnemről írni. Tudom, hogy szakadó esőben nem volt kellemes a biztonsági őrnek kijönni a parkolóba, ezeket a tényeket tudatni velünk, de ha már emberrel beszélünk, legyünk annyira emberségesek, hogy normális hangnemben szólunk a másikhoz. A következő, hogy ha nem üzemel az állomás, azt ki lehet táblázni, hogy tudjunk is róla, amint oda érkezünk. Így adtunk egy utat az ördögnek, és Körmendről indultunk Szalafőre.

Szalafőn is esett az eső, de már nem olyan intenzitással. Az eső ellenére a skanzen parkolója tele volt. El is mentünk az információhoz, hogy jegyet vegyünk, de természetesen a "világ kártyát" kértek, így a skanzen kimaradt. Elsétáltunk Baluval a bivaly rezervátumba, ahol ilyen kilátó szerűségből nézhettük őket. De valahogy nekik sem volt kedvük közelebb jönni, így visszasétáltunk Schneckihez.

Balut áttöröltük és elmentünk ebédet keresni. Nagyon finomat ettünk a skanzennel szemben található kis kifőzdében. Tele pocakkal Őriszentpéter felé vettük az irányt.

Őriszentpéter az "Őrség fővárosa". Mi természetesen az Árpád-kori templomját a Szent Péter- templomot céloztuk meg, amely a Templomszeren található. A templom mellett található füves területen parkoltuk le Schneckit, abban a tudatban, hogy el is indulunk innen, mivel jó füves és nem sáros. Baluval együtt mentünk a templomhoz. A templomot az 1200-as években építették román stílusban, majd gótikus stílusban bővítették a 14.-15.században. A török hódítások alatt erődítményként használták bástyákkal és árokkal vették körül. 1664-ben a törökök megostromolták és el is pusztították. Az évek alatt sok felújításon esett át, az utolsó restaurálása 2001-ben volt. A templomot nemcsak belül, de kívül is freskók díszítették, sajnos ezekből már csak részletek maradtak. Körbejártuk a templomot és egyenként be is mentünk. Nyugtató atmoszférájú templom, ahol az oltár felet Szent Péter freskóját láthatjuk.

Kb. 30 perc múlva már indultunk is vissza Schneckihez, viszont azt nem gondoltuk volna, hogy nem tudunk elindulni. Nagyon sok próbálkozás után Schnecki nem bírt a puha talajjal és szépen beásta magát. Így visszamentünk a templomhoz az ott dolgozó fiatal úriember segített nekünk és hívott segítséget. Amíg a traktor megérkezett megtudtuk tőle, hogy már tavaly is járt így a parkolóban egy lakóautó. Nagyon gyorsan érkezett is a segítség, és az orosz technika kihúzott minket a sárból.

EZÚTON IS SZERETNÉNK HÁLÁS KÖSZÖNETET MONDANI, A TEMPLOMBAN DOLGOZÓ SRÁCNAK ÉS A MINKET KIMENTŐ TRAKTOROSNAK!!!!

Miután kijutottunk a sárból leparkoltunk egy gyeptéglával lerakott parkolóba, de mivel kegyetlen nagy sár volt, így túrázni sem tudtunk. Arra gondoltunk A Balaton felé vesszük az irányt. Így a navigáció Keszthelyre vezetett miket.

Keszthelyen a Csárda utcai parkolóban megálltunk, ahol csodás időjárás fogadott minket. Azonnal mentünk is sétálni, élveztük a jó időt, ücsörögtünk a parton, sétáltunk.

Mivel a parkoló elég felkapott volt, gondoltuk keresünk egy picit nyugodtabb helyet az éjszakázásra. Így újra elővettük a park4night alkalmazást és találtunk is egy látszólag megfelelő parkolót. Vonyarcvashegyen a strand parkolójában álltunk meg.

Nyugodt helynek nézett ki, a pecások autóin és egy csigaházon kívül más nem is volt. Így sétáltunk még egy nagyot a balatoni naplementében. Olyan jó levegő és nyugalom volt a parton. Visszafelé a strand területén rendeltünk vacsorát, ami gyorsan kész is lett. Így vissza is mentünk a vacsoránkkal Schneckibe. Ott nyugodtan egy kis filmezés közben fogyasztottuk el a pizzánkat. Majd utána el is tettük magunkat másnapra.

Reggel picit forgalmasabb volt a parkoló, mivel a pecások jöttek, mentek, de viszont még így sem volt hangos. Reggel nyugodtan meg tudtunk reggelizni, meginni a kávénkat.

Mivel az égen nem voltak esőfelhők, így azt gondoltuk, hogy elmegyünk túrázni. Nem messze találtunk is egy kisebb körtúrát, méghozzá a Szentbékkálla melletti Kőtengernél.

Mi a templomnál parkoltuk le Schneckit és indultunk a körtúrára, amely érintette a Velétei palotaromot is.

A Kőtenger a Káli-medence leglátogatottabb képződménye. Ezek a képződmények a Pannon-tengerben lerakódott homokból keletkeztek. A korrózió által formált Kőtenger nem ritka a Káli-medencében, de a szentbékkállai a legnagyobb és legszebb. Nagyon sokan is voltak, hisz nagyszerű családi program. Felmászni a kövekre, körbesétálni őket. Kis táblák magyarázzák el, hogy hogyan keletkeztek, milyen folyamatok árán alakultak ki.

Mi is körbejártuk őket, aztán a falun keresztül eljutottunk a templomhoz. Csodás hangulatú falucska. Viszont már az utolsó párszáz métert újra esőben tettük meg Schnecki felé. Így arra jutottunk, hogy ideje lassan hazafelé indulni. Így a navigáció haza vezetett.

Igazán megvallva, nagyon vágytam az Őrségbe. Talán ez az esős idő döbbentett rá arra, hogy nem lehet mindent egy-két napba sűríteni. Túl szoros menetrend és a sok látványosság csodálása közben, talán elfelejtjük élvezni is a pillanatot. Azt nem ígérem, hogy a következő utunk kevésbé lesz megtervezve, de inkább több időt szánok arra, hogy elidőzzünk helyeken. Hiszen a lakóautózás lényege az, hogy ott vagy otthon, ahol éppen parkolsz. Na meg persze, az időjárással szembe sem mehetek, így mivel ő nem képes hozzám igazodni, én igazodok majd hozzá, és az esős időkre egy Scrabble-t berendszeresítek Schneckibe.

Köszönjük Őrség ezt a pár napot! Igazán kalandos volt ez az utunk, de még visszatérünk olyankor, amikor nem mos állandóan az eső minket!

Ha tetszett a bejegyzés nyugodtan írjatok hozzá hozzászólást, osztjátok meg ismerőseitekkel!

Schneckengruß!!