Palócföldi utunk

Május elseje nem mindig a kikapcsolódást jelenti számunkra. Tavaly ilyenkor éppen az előkerttel és a lakás felújításával dolgoztunk. Így idén megfogadtuk, hogy az ünnep nem a munkáról fog szólni, még akkor is, ha a munka ünnepe, hanem a kikapcsolódásról. Már szerencsére nem kell azon gondolkozni, hogy találunk-e helyet valamilyen szálláson, hiszen ezeken az ünnepeken nagyon sokan választják a kikapcsolódást. Maradt az örök dilemma, merre induljunk. Valami oknál fogva úgy gondoltam, hogy most Palócföld felé húz a szívem. Nem tudom, hogy a Felvidék közelsége miatt, vagy mert Hollókő pár éve elvarázsolt, és újra el szerettem volna oda jutni. Így már az irány adott volt, már csak az úti célokat kellett kiválasztani. Újra előszedtem a könyveimet és elkezdtem megtervezni az utat. Szombati indulásra már kész menetterv volt a zsebemben. Őszintén szólva irigylem azokat az emberek a spontán dolgokat szeretik. Én nem tudok spontán lenni, nekem szükséges egy tervezet, egy előre kigondolt útiterv. Valamiért én így érzem biztosnak, hogy nem felejtek el semmit, nem hagyunk ki semmi olyat, amit szerettünk volna megnézni. Na ez az út viszont tartogatott spontán dolgot.

Pénteken bepakoltam a lakóautót. Filip az irodában dolgozott, szóval igyekeztem mindent bepakolni, amit egyedül be is tudok. Feltöltöttem a szerkényeket, a ruhákat elpakoltam. Így amikor Filip késő délután hazaért, már csak a vizet kellett feltölteni és indulásra készek voltunk. Valahogy könnyebben ment most, mint az első út előtt. Már volt benne egy kis tapasztalatunk. Ezek alapján biztos vagyok benne, hogy idővel még flottabbul megy majd a pakolás.

Szombat reggel el is indultunk. Első megállót beütöttük a navigációba. Tar felé vettük az irányt. Jó érzés volt magunk mögött hagyni a várost. Ilyenkor a repcemezők elképesztő látványt nyújtanak.

Innen Mátraverebélyre autóztunk. Ami a szomszéd település. Igaz Szentkút nem a településen belül van, hanem a hegyek között. Viszont jól ki van táblázva, ha esetleg nem GPS segítségével mennétek.

Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely csodálatos zarándokhely. Magyarország legnagyobb búcsújáró helye. Elképesztő látvány a Csehát-hegyvonulatának völgyében ez a zarándokhely. Hatalmas pakolók biztosítják, hogy az odaérkezők biztonságos helyen tegyék le az autókat és induljanak a kiépített létesítményekhez, mégpedig abarokk kegytemplomhoz, a rendházhoz, a szabadtéri oltárhoz, a zarándokszállásokhoz, a kálváriához, a remetebarlangokhoz, a kúthoz, az információs látogatóközponthoz (ahol a ferencesek kegytárgyboltja is található) és a domboldalban található lourdes-i barlang replikájához.

Elég sokan voltak, így nem akartuk magunkkal vinni, de biztos vagyok benne, hogy ide még visszamegyünk egy hétköznapon, amikor kevesebben vannak és mindent körbejárunk. Vissza is ballagtunk Baluhoz, és mivel elmúlt dél el is készítettük az ebédet. Ebéd után újra a 72 lovacska közé csaptunk és elindultunk Kazár irányába.

Kazáron már jártunk 4 éve, amikor Balut hazahoztuk. Igen, Kazár Balu szülőfaluja. Na de nem csak ezért álltunk itt meg... Kazáron található a "kis magyar Kappadókia". Hogy miért is ez a neve? Valószínűleg azért, mert ugyan olyan a talaja mint Kappadókiának. A Mátra vulkáni kitörésinek nyomán kb. 20 millió évvel ezelőtt keletkezett, ez a Magyarországon egyedüli riolittufa. Nagyon különleges fehér, puha ez a talajfelszín. Egy kisebb parkoló található Kazár határában a Béla úton. Jól kitáblázott lápos turistaúton (piros kereszt) jutunk el a riolittufához. Mi elkövettük azt a hibát, hogy nem vettük át a túrabakancsokat, így utcai cipőben tettük meg. Elhihetitek nem volt őszinte a mosolyom, amikor megláttam, hogy milyen lápos, mocsaras helyen vezet keresztül az út. Ti mindenképp váltsatok cipellőt!! Maga a turistaút nem igazán megerőltető, de óvatosan lépkedjünk rajta, mert nagyon puha és csúszni is tud, ami nem biztos, hogy jó, mert elég mély árkok szegélyezik az utat. Viszont, ha felérünk a lepusztult riolittufához elképesztő látvány tárul elénk. Ha Gánt a Marsbéli táj, akkor ez pedig a holdbéli. Árkok, tornyok alakultak ki a víztől. Mintha csak egy tenger lenne, ami hullámzik. Picit leültünk, pihentünk itt, csodáltuk a tájat, hogy micsoda kincsek találhatóak Magyarországon, miről lehet nem is sokan hallottak.

Mi ugyanazon az úton mentünk vissza Schneckihez, de lehet egy nagyobb kört is tenni, ha esetleg több időtök van. Viszont ez nem egy egész napos programnak felel meg. Mi picit szedtük a lábunkat visszafelé, mert eléggé beborult. Bíztunk benne, hogy a következő úti célunknál nem szakad a nyakunkba az égi áldás.

Szerencsénkre Salgóbányán szép idő fogadott minket. A park4night alkalmazásnak köszönhetően találtunk meg a vár parkolóját. Ott azt írták nagy és lehet ott éjszakázni. Mi, amikor megérkeztünk, eléggé tele volt a parkoló. Ez miatt, meg ugye azért is, mert valamiféle építési anyagokat is tároltak ott csak oldalasan tudtunk megállni. Mielőtt oda értünk az volt a tervünk, hogy ott töltjük az éjszakát, de valahogy nem győzött meg bennünket a lejtős parkoló. Na de úgy gondoltuk van időnk meggondolni a dolgokat, hisz még volt időnk felmenni Salgó várába. Salgó vára a Medve-fennsíkon, egy vulkáni sziklaszirten épült a 13. században. Ma már csak várrom, de hajdanán biztos impozáns látványt nyújthatott. Egész évben szabadon látogatható. A parkolóban jól ki van táblázva a várhoz vezető út. Mi egy-egy helyen eléggé meredek és néhol nagyon sziklás így legyünk nagyon óvatosak. Viszont a várból elképesztő panorámában lehet részünk. Láthatjuk a környező hegyeket és a ma már Szlovákia területén található Somoskői várat.

Azt mondják, hogy lefele mindig könnyebb menni, hát én ezzel nem értek egyet. Ezeken a meredek sziklás utakon vigyázni kell nagyon, hogy hová lépsz. Viszont most már nem voltunk annyira balgák, hogy ne vegyük fel a túra bakancsokat. Ti is ha erre jártok megfelelő öltözetet és lábbelit vegyetek fel. Az öltözék a kullancsok ellen is véd, hisz rengeteg van belőlük. Ránk és kis kedvenceinkre is veszélyesek, szóval a zárt ruházat ilyenkor is fontos, főleg azért is mert végig erőn keresztül vezet az út. Visszafelé vezető úton már azon gondolkoztam jó ötlet-e itt éjszakázni. Nem mondtam semmit Filipnek, gondoltam ő jobban ért ehhez, és úgyis csak akkor maradunk, ha ő biztonságosnak ítéli meg. Visszaértünk Schneckihez és akkor próbáltam utalni arra, hogy nekem az itt éjszakázás nem igazán tetszik. Akkor Filip is mondta, hogy ezen már ő is gondolkozott, és elővettük az applikációt, hogy másik helyet nézzünk. Ki is néztünk egy másik pakolót, mégpedig nem is messze, Salgótarjáni Geoparkban. Mivel szombat délután volt, leparkolni sem tudtunk.... Újratervezés... Akkor gondoltuk vissza megyünk Mátraverebélyre, ahol parkoltunk, hisz van egy pakoló ott jelölve az alkalmazásban. Vissza is mentünk, az alkalmazásban jelölt parkolónál egy tábla volt, hogy magánterület, behajtani tilos. Na itt nem maradhatunk, akkor át a másik pakolóba, az pedig csak reggel 7-től este 8-ig van nyitva. Csúnyákat mondtunk... Akkor nézzünk másikat. De kezdett sötétedni, már úgy voltunk vele, hogy ha mi lesz is találunk egy megfelelő parkolót. És sikerült is! Pásztó- Mátrakeresztes parkolóban álltunk meg.

Végre egy normális hely, nem túl eldugott, de mégsem egy forgalmas út mellett. Kis patak csobogott mellettünk és a pakoló végében lévő csárdából fenséges illatok szálltak. Kinyújtóztunk, és közösen leszűrtük a tanulságot, hogy éhesek vagyunk és menjünk, nézzük meg azt a csárdát. A legjobb döntés volt ez. Nagyon barátságos kiszolgálásban, csodás környezetben és igen finom vacsorában volt részünk. Hálás köszönet érte a Fakanalas csárda és Fogadónak, hogy utolsó utáni pillanatban zárás előtt még fogadtak! Vacsi után még sétáltunk egy kicsit a parkoló környékén. Nagyon nyugtató érzés volt a Kövicses-patak mentén sétálni, tiszta levegőt szívni. Aztán nyugovóra tértünk. Nyitott ablakok mellett mellet aludtunk egész addig, míg Balu meg nem éhezett. Éjjel arra keltünk fel, hogy nagy ropogtatás közepette fogyasztja el a vacsoráját. Mikor végzett ő is és mi is visszaaludtunk, hajnalban olyan dolog történt, ami eddig sosem, eső kopogása törte meg a hajnal csendjét. Először csendes eső, aztán átváltott viharossá. De szerencsére nem volt heves, így én, aki azért nem igazán szereti a viharos éjszakákat sem féltem. Reggel mikor felébredtünk már csak csepergett az eső, így Balu sem ázott bőrig kint. Reggeli után szépen kezdett sütni a nap, ezért elhatároztuk, hogy reggeli kis egészségügyi sétát ejtünk meg a közelben.

Nagyon jól is tettük. Még csak ébredezett a természet, igaz nem merészkedtünk nagyon beljebb az erdőbe, mert a hajnali eső eléggé csúszóssá tette az utacskákat, a meredek földúton pedig nem akartunk megcsúszni. Így csak egy kisebb kört jártunk be. Mire visszaértünk a kocsihoz már kezdett megtelni a parkoló túrázókkal. Ekkor határoztuk el, hogy ideje tovább indulni. Következő úti célunk Hollókő volt.

Hollókő számomra az a település, ahová bármikor szívesen visszamegyek. Elvarázsolnak a házacskák. Hollókő csodáját az UNESCO világörökségi listáján is számontartják. A parkoló hatalmas, így lakóautóval is könnyen találtunk helyet és jelenleg ingyenes. Mosdó és információs iroda (jegyvásárlás) is található itt. Az Ófalu, ami a település Kossuth utcája szabadon látogatható. Ha pedig be szeretnénk menni a házakba, akkor vásárolhatunk kombinált jegyet, de mindezt megtaláljátok a falu honlapján( https://www.holloko.hu/). A házak között találunk postamúzeumot, babamúzeumot, pékséget, sajtműhelyt, bőrműves műhelyt, kerámiaházat, guzsalyast, szatócsboltot és vendéglátó helyeket is. Az Ófalu központjában pedig megtalálható a falu jelképének számító katolikus templomocska is. Hogyha pedig szívesen szállnánk meg pár éjszakára a palóc faluban ez is megoldható, hisz sok vendégházat alakítottak ki itt.

A falu felett pedig magasodik a Hollókői vár. Mi most a várba nem mentünk, mivel idén, azaz 2021-ben a vár zárva van felújítás miatt. Amikor viszont két éve voltunk Hollókőn, akkor meglátogattuk, bejártuk a várat is. Fentről a várból, de már az udvarából is izgalmas panoráma tárul elénk, láthatjuk a Cserhát csodás erdőit.

A vár a 13.században épült. A vár legendája adta a falu nevét is, miszerint egy nagyúr a az épülő vár egyik szobájába záratta a szomszéd földbirtokos gyönyörű feleségét. A kőművesek még építették a falakat, napközben fel is rakták az asszony szobájának a falát, de reggelre a kövek eltűntek. Az asszonynak ugyanis volt egy boszorkány dajkája, aki szövetségre lépett az ördöggel. ennek a szövetségnek köszönhetően az ördögfiak éjjelente holló képében elhordták az köveket, tették ezt mindaddig, amíg az asszony ki nem szabadult. A mese szerint az ördögökről, azaz hollókról kapta nevét a falu. Szóval én kíváncsian varom, hogy a mostani felújítás után milyen újdonságokkal lepnek meg minket. Két éve is nagyon interaktív volt a kiállítás, amit a gyerekek biztosan, de mi felnőttek is igen élveztünk.

Na de kanyarodjunk vissza mostani utunkhoz, körbejártuk a falut, természetesen bementem a pékségbe, ahol meg is vettem az ebédünket, azaz a réteseket. Nagyon finom péksütemények, kenyerek, kalácsok várják, hogy megkóstoljuk őket. Szóval ezt ne hagyjátok ki, ha Hollókőn jártok. Hatalmas szél ellenére újra elvarázsolt a falu. Schneckihez menet még benéztem a kerámiás boltba, ahol már a múltkor vettem egy bögrét, de sajnos nem vigyázhattam rá eleget, mert le cserbult, így hoztam magamnak egy új hollókői szépséges bögrét. Széllel szembe visszasétáltunk Schneckihez, elfogyasztottuk a finom réteseket és már indultunk is tovább Nógrádra.

Börzsöny belsejében Nógrád település fennsíkján impozáns látványt nyújt a Nógrádi vár. Ez Magyarország legrégibb szabálytalan alaprajzú, belső tornyos kővára. A várat már Anonymus is említi, így az építését kb. a 11. századra becsülik. Még így romosan is lélegzetelállító látványt nyújt, nem beszélve a kilátásról a várból. Az öregtorony megmaradt fala alatt pedig igazán törpének érezhetjük magunkat. Hatalmas alapterületű vár volt. Kisebb felújítás során Új-Olaszbástya egészült ki, felállították az országzászlót. Érdemes felsétálni a várhoz, amely egész évben várja a látogatókat. Én amikor az öregtorony alatt álltam, mintha Széltetőn állnék (a Gyűrűk urában itt szúrják meg Frodót egy Morgul-tőrrel). A látvánnyal pedig én nem tudtam betelni, csodálatos volt, még úgy is, hogy a szél majd leszedte a fejünket.

Balu is élvezte, hogy újra olyan várat látogattunk meg, ahová ő is jöhetett. mikor már kellő képen átfújt minket a szél, indultunk is vissza a mi Schneckinkhez. Picit áthűlve indultunk haza.

A hazafelé vezető út margójára szeretnék még egy megjegyzést leírni nektek. Pest felé közeledve sűrűsödött a forgalom. Ezek miatt is írom ezt le nektek. Nem egyszer tapasztaltuk, hogy sáv váltások közben a személyautósok nem veszik figyelemben, hogy mi mekkora súllyal közlekedünk, hogy nekünk nagyobb a féktáv. Filip mindig hagy annyi helyet, hogy egy autó nyugodtan be tudjon sorolni elénk, de kérlek benneteket, hogy ezeket a besorolásokat is épeszű keretek között tegyétek. Nagyon kellett figyelnünk, hogy egy-egy autó nem vigye el az orrunkat, vagy éppen bejön elénk és hatalmasat fékezik. Kérlek közlekedjetek körültekintően!

Hogyha bármit szeretnétek hozzáfűzni, nyugodtan tegyétek lent a hozzászólás funkcióknál, ha pedig tetszett akár ez a bejegyzés, vagy a blog nyugodtan osztjátok, hogy több eljusson kalandozásunk Schneckivel.