Túl az első 2500-on

Hosszabb idő után jelentkezünk, egy kicsit hosszabb bejegyzéssel. Schnecki megvásárlása óta sikerült megtenni vele jó pár kilométert, igaz, hogy voltak hosszabb szünetek és nem minden hétvégén voltunk úton, viszont a kilométerek csak úgy peregtek. Ez természetes érthető is, hiszen nem szoktunk több éjszakát tölteni egy helyen. Most, hogy túl vagyunk az első 2500 km-en, szeretnénk megosztani veletek tapasztalatainkat, élményeinket és bosszúságainkat, amiket szereztünk magyarországi túráink során és még nem számoltunk be róla nektek az előző bejegyzésekben.

Első, és talán legfontosabb tapasztalatunk, ha lehet így fogalmazni, hogy a lakóautós élet minket elragadott, szerelmesei vagyunk és ha minden jól alakul fel sem hagyunk vele. Bár vannak dolgok, amelyek macerássá teszik az életünket. Na itt nem siránkozni szeretnék, hanem a figyelmet felhívni ránk lakóautósokra! Pesti autósként tudom, hogy Magyarországon is balkán közeli stílusban zajlik a közlekedés, és egyes sofőrök hamarabb vágják le a jobb kezüket, mint hogy elsőbbséget adjanak. Hát ez a lakóautóval hatványozottan igaz. Csodás volt, amikor a Jáki templom parkolójából kijövet, vissza kellett tolatnom, mert a szűk ki/behajtónál a "papának" mindenképp be kellett tolni a kocsija orrát, ahelyett, hogy kiengedett volna, ha már hamarabb voltam ott, mint ő. Bosszantó volt, és természetesen neki állt feljebb, de józan paraszti eszem azt diktálta, hogy inkább nem állok le egy ilyen idiótával veszekedni, mert ha leereszkedsz az ő szintjére, ott már rutinosabb és sajnos legyőz.

Schnecki jelenleg a 36. évében jár és a 75 lóerejével nem erőbajnoknak lett gyártva. Ezt kombináljuk a 2,5 tonnás önsúllyal, akkor nyers lassúságot kapunk. Ami valójában nem is lenne baj, hisz lakóautóval az út a cél. Itt jegyezném meg, hogy bár 36 hosszú év van Schneckiben, de az összes lovacskával rendelkezik, hála a motorgenerálnak. Azt, hogy lassúak vagyunk sokszor éreztették velünk. Nem is tudom megszámolni, hogy hányszor kellett a fékbe taposnom a sok át nem gondolt előzés miatt, hogy a türelmetlen autós, aki természetesen gyorsabban tud menni, mint mi, betudjon sorolni elénk azelőtt, hogy a szemből jövő kocsi meg nem csókolná az autója elejét. Nem tudom, hogy a rohanó világ, vagy az emberek türelmetlensége miatt van ez, hogy bevállalnak érdekes manővereket, vagy épp a követési távolságot nem képesek betartani, és nem számolják bele mekkora a puttonyunk és tolni próbálnak. Igazán szólva nem lennék kíváncsi, hogy mit csinálna, ha nekem vészfékezéssel kellene megállnom. Az biztos, akkor nagyon sok asztalos munka várna rám. Abszolút nem panaszkodni szeretnék, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy aki ezt olvassa legyen figyelemmel ránk, hogy azért nem egy súlycsoportban vagyunk. Viszont egy valami kiderült, hogy a kürt az egyik legfontosabb felszerelés. Így a gyári mellé beszereztünk egy légkürtöt is Schneckibe, hogy jobban hallhatóak legyünk.

További tapasztalataink szerint a 92 AH felépítmény akkumulátor kényelmesen elég egy hétvégére nyáron, amikor sokáig világos van. Tavasszal, ősszel vagy hosszabb túrákon azért szűkösebb, még úgy is, hogy minden úton töltve van a motorról. Így bizonyossá vált, hogy Schnecki megkapja ennek az akksinak a párját, és a 184 AH-t már gondolkodás nélkül lehet használni. Az akksi kímélést pedig nagyban segíteni fogja az összes lámpa LED-re cserélése. természetesen a napelem is szóba került, viszont még pontosan nem tudjuk, hogy milyet és mikor. Mivel létezik flexibilis modul és fix is, de amit biztosra tudunk, hogy 200-240 Wp-t szeretnénk rá szerelni, ez a mennyiség az, ami kényelmesen feltölt akár kettő darab 92AH-s akkut.

A 80 literes víztartályunk bőven elég 3 napra. Ezt zuhanyzásra, kézmosásra és mosogatásra használjuk. Igaz nem főzünk belőle, mert még nem sikerült kinyitni a fedelét takarításra, vagy hogy tartályfertőtlenítőt helyezzünk bele. Sajnos a szintmérő rendszer nem működik, mivel az eredeti friss víztartályban vannak, és nem lettek áthelyezve ebbe az újba, amit most használunk. Azt kitapasztaltuk, hogy a WC tartály maximum használati ideje 2 nap. És ez miatt is bosszantó, hogy Magyarországon az ürítő állomások hiánya, bizony elég komoly gondot okoz. Sajnos a pandémia ideje alatt azt megtapasztaltuk, hogy vannak olyan ürítőállomások, amelyeket egy szálloda üzemeltet, és amikor a szálló zárva volt, sajnos az ürítő állomás is. Erről már előző posztban írtunk is, hogy milyen tapasztalatunk volt.

Örömmel éltük meg viszont, hogy a lakóautósok összetartó közössége rendkívül nyitott. Természetesen milyen boldogság Schneckivel egykorú lakóautóval találkozni és integetni egymásnak útközben.

2021 nyarán volt egy hosszabb szünetünk, amikor Schnecki műszerfala a pincénkben pihent. Ez úgy történt, hogy támadt egy briliáns ötletem, hogy az égőket LED-re cserélem, mivel azt jobban látni a műszerfalban. Ez így rendben is van, meg is rendeltem az égőket Kínából, meg is jöttek, ki is cseréltem, viszont azzal én nem számoltam, hogy a pozitív és negatív pólusok ugyan azon az oldalon vannak, de Schneckiben nem. Sikerült egy kis "tüzijátékot" rendezni a műszerfalban. Na ez után jöhetett a bontás, ami nem várt sokkal folytatódott. A kábelköteg valójában egy kábeldzsungel volt. Hosszas szenvedés után sikerült rendbe hozni, egy kivétellel, sajnos a dudát nem sikerült jól bekötni.

Kálváriánk után indulunk az első nagy túrára. A cél Tokaj környéke az időpont talán a legtökéletesebb, kora ősszel. Gyönyörű táj, kiváló borok, rengeteg vár és kastély. Nem is vágyik másra a szív. Így neki is vágtunk és nagyon jól teltek a napok, egészen a harmadik nap reggeléig, amikor Tokajban a benzinkúton Schnecki nem indult. Az önindító megakadt és semmilyen kopácsolás nem segített. Hála Istennek egy segítőkész ember, aki vontató kötéllel behúzott minket. El is kezdtünk keresgélni, hogy ott tudjunk maradni. Kicserélni az alkatrészt és kész, viszont sehol nem találtunk Peugeot J5-ös önindítót. Hosszas gondolkodás után Nagyölved felé vettük az irányt, ami Tündi szüleinek otthona, számunkra a második otthon. És ugye a szomszéd faluban van a szerelőnk is. Miután féltünk, hogy Schnecki újra nem indul, így szinte megállás nélkül letoltunk 285 km-t. Maratoni volt. A csattanó viszont az volt, hogy miután Ölvedre értünk, leállítottuk, és amikor újra be akartuk indítani, pöccre indult, mintha az Tokajban meg sem történt volna. Vissza már nem akartunk menni, így jobbnak láttuk Schneckit elvinni a szerelőnkhöz, hisz úgy is kijárt neki az éves szerviz. Mást terveztünk, de mint tudjuk ember tervez, Isten végez.

Amint az év folyamán realizáltunk, hogy sok apró dolog van, amivel foglalkozni kell. A hűtő is ide tartozik, mivel nem működik 220 V-ról és gáz üzemmódon is nagyon gyengén hűt. Így jót fog neki tenni egy kis átforgatás, hogy a kikristályosodott ammónia feloldódjon. A hűtőpatront is ellenőrizni kell.

A kalandos év konklúziója az, hogy tanulnunk kell még a lakóautózásról, viszont mindenképp nekünk való és folytatni fogjuk. Célunk Magyarország feltérképezése és a Felvidék csodáinak felfedezése.

Maradjatok velünk továbbra is!

Schneckengruß!!