Út a lakóautóhoz – Megjött Schnecki

Az előző cikkben arról írtam, hogy jutottunk a lakóautó vásárlása döntésig, illetve, hogy milyen szempontokat kell figyelni a vásárlásnál. Most arról fogok beszámolni nektek, hogy jutottunk el Schnecki-ig. Igen neve már van, de még nem lövöm le, hogy honnan jött és mi is lett Schnecki végül.

Kezdjük az elején, az én áradozásommal és érvelésemmel eljutottunk oda, hogy szeretnénk lakóautót venni. Ez körülbelül egy jó egy-másfél éve volt. Akkoriban a büdzsénk nem engedte meg a lakóautó vásárlását, így maradtunk a nézelődésnél. Nem is volt ez olyan nagy probléma, hiszen azon kívül, hogy lakóautó legyen, nem volt még konkrét irány, amin el tudtunk volna indulni. Elég hamar kiderült, hogy a Camper Van nem igazán az, amit keresünk és ennek fő oka a vizes blokk hiánya. Igen tudom, hogy az új modellekben már van, ha szűkös is de teljes értékű vizes blokk, de ez számunkra nem volt opció, mert semmiféle büdzsé elképzelésbe nem fért volna bele. A következő versenyző, aki kiesett az az integrált lakóautó volt. Egyszerű oka ennek, hogy sosem szimpatizáltam a formájával, szerintem sok esetben alaktalan. A kegyelemdöfést Tündérke adta meg, aki egyszerűen le teknőzte. Tudom, hogy sokan felképelnének azért, mert ezt gondoljuk a lakóautózás király kategóriájára, de nekünk nem tetszik. Miután ez a mi véleményünk ezért nem kell osztani velünk. :P Én is csak azért mondom el, mert így kerek a döntés hozatal története nálunk. Így két esélyes maradt az alkóvos vagy a félintegrált és ezzel már megvolt az irány, amibe lehetett tájékozódni.

2020 elég váratlan fordulatok hozott, amikre nem térnék most ki, hisz mindenkit hasonlóan érintett. Ehhez jött hozzá, hogy én is elkezdtem otthonról dolgozni (szerintem nem egyszer űrbe lőtt volna Tündérke az év folyamán). Miután sehova nem lehetett menni és a sok ingázási időt is megspóroltam, gondoltunk egyet és felújítottuk a lakást. Ezért a netes böngészés és informálódás jegyében telt az év lakóautó fronton egész december végéig. Amikor nem is tudom, hogy szilveszteri meglepetésnek vagy új évi jó kívánságnak kaptuk, hogy bedöglött a kazánunk. Hála istenek nem teljesen, de tudtuk, hogy záros határidőn belül nagyobb baj lesz vele. Nem itt akartam eljátszani a buta embert, aki a saját kárán tanul, tudok olyanról, ahol kidobtak négyszázezret egy kazán javításra és a következő évben teljesen megadta magát a frissen felújított eszköz, méghozzá olyan formába, hogy megint több százezres tétel lett volna a javítás. Miután már a mi kazánunk is volt javítva és egy fél órás egy érzékelő cserés műsorba fizettem ötvenezret, gyanítottam mi várna ránk egy nagyobb gondnál. Valahogy nem voltam felkészülve arra, hogy egy új kazán árát rádobjam egy 15 éves példányra, aminek utána való pályafutása sem biztosított. A csere volt az egyetlen nem feltétlenül gazdaságos de logikus lépés. A probléma a nyílt égésterű egyszerű kéménybe kötött kazán újabbra cserélésél a kémény hisz azt is módosítani kell. Így már biztos volt, hogy nagyobb pénzösszeget kell rááldozni, hogyha azt szeretnénk, hogy normálisan legyen kivitelezve. Ezúton is köszönjük a fantasztikus munkát a Kémény Kivitelező Kft-nek.
Ez volt az a pont, amikor úgy döntöttünk, hogy a kazán nagyobb prioritást élvez, mint a lakóautó. Így lett egy új kazánunk, de viszont vékonyabb is lett a lakóautó keretünk. Osztottunk és szoroztunk és a végeredmény az volt, hogy 2 millió magyar forintnál meghúztuk a mágikus határt. Ez az az összeg, ami még éppen, hogy nem fáj számunkra és valamit lehet is belőle venni.
Lakóautó téren 2 millió nem nagy összeg, így elejétől fogva tisztában voltunk vele, hogy kompromisszumot kell kötnünk. Öregebb normális állapotú vagy újabb, amivel több munka van és esetlegesen nem is lehet rögtön használni. Nekünk fontos volt, hogy rögtön lehessen utazni vele, ez alapján nézelődtünk. Sajnos a pandémia miatt a külföldről behozatal nem igazán volt opció, annyi dolog van, amivel csúnyán mellé lehet nyúlni lakóautóval, hogy látatlanba nem voltam hajlandó venni. Maradt az elég szegényes magyar piac...

Elkezdtünk célzottan nézelődni, először neten majd megnéztük valóságban is. Volt olyan lakóautó, ami megtetszett és elmentünk volna meg venni, de mikor munka után szerettem volna hívni, már fent sem volt a hirdetés, azaz órákon belül elkelt. Volt olyan, amit megnéztünk és tetszett is, de meg szeretünk volna nézni egy másikat is még az nap, sajnos ez is elkelt, mire újra mentünk volna. Volt egy, amit heteken keresztül nézegettünk neten, de húztuk halasztottuk a megtekintést, mert nagyon a keret határán volt, majdcsak kétmillió forint körüli árával. Képeken jól nézet ki, nagyon tetszett nekünk kompakt mérete alkóvoshoz képest és végül, amikor elmentünk megnézni sokk és horror.

Ford tranzit MK2 (kép csak illusztráció)

Forrás: https://fordtransit.org/forum/viewtopic.php?f=15&t=115017

Ez egy Ford Transit MKII alvázra épült kis 6 méter körüli alkóvos lakóautó, aminek a felépítmény gyártóját nem sikerült kinyomozni. Őszinte leszek, szerintem a minimum hogyha valaki autót ad el akkor kitakarítja. Ennek vonatkoznia kellene magán emberre, de kereskedésre hatványozottan. Az egész egy szeméttelep volt, műanyag poharak PET palackok és minden egyéb szanaszét, hát ez már sok mindent elmondott a kereskedőről is. Na, de nem hagyom magam egykönnyen, egy egész órán keresztül matattam még átnéztem, hogy mégis mi az, ami kihozható belőle. Tündérkével nem ijedünk meg a kihívásoktól, de ő már a belsőjénél kifordult, hogy nem. Abban mélységesen egyet értettem, hogy annyit nem ér amennyiért meg volt hirdetve, de én még nem adtam fel.
Elkezdtem pontról pontra menni. A rettenetesen szűk vezetőfülkében tönkre voltak az ülések és mintha nedvesedési folt lett volna a plafonon, ami az alkóv padlón penész folt formájában jelent meg a kárpiton. A lakórészben a tetőablak csavarjai rozsdásak voltak, emellett a plafon borítás is lógott. A fürdőnek nem volt kilincse és a WC is hiányzott belőle. A padok alá tekintve az akkumulátor hiánya tűnt fel azonnal, az antikvitás státuszban levő akkumulátor töltő mellől, amiért a múzeumok biztos verekedek volna, de biztos használatra nem tűnt alkalmazhatónak. Na nézünk bele a szembe levő padba, itt a víztartály kicsit sárga, kicsit retkes ez is, és kitudja nem-e lyukas, hát ez se életbiztosítás. Menjünk tovább, a hűtő, már lehetett is keresni a katasztrófa védelem vegytisztító osztagának számát ☹. Okés, ez mellé bojlert nem láttam és a komplett belsőjét fel kellett volna újítani. Na menjünk ki, hoppá szorul a felépítmény ajtó, még egy érdekes pont az egyre gyarapodó javítási listához. Akkor vissza amerről jöttünk, ki a kabinon át. Kifele jövet felpattintottam a motorháztetőt, nézünk be ide is. Kettő akkumulátor. Aha! Ide került a munka akku, érdekes elrendezés, de elfér. Régi Ford dízel motor, elsőre nem is olyan rossz állapotban, másodikra nem is olyan jóban, hallgassuk meg milyen hangja van. Már hozták is a bika akkut, hogy beindítják, de nagyon nem akart. Végül nagy nehezen a bikaakku majdnem teljesen lemerítésével sikerült. Ez a kis 2,3-as motor füstölésben megszégyenített egy kifejlett Ikarust vagy Kamazt, ami azért legalább 5-ször akkora motorral rendelkezik. A hab a tortán az volt, hogy a légszűrő is majdnem lesett. Kicsit előrébb álltak vele, hogy körbe lehessen járni. Kukkantsunk be a gázszekrénybe, hát ahhoz nincs kulcs, de csavarhúzóval nyílott. Ismét nem egy életbiztosítás, nem egy kellemes meglepetés, ha a reggeli kávét nem lehet megfőzni mert éjjel a gázpalack elment, de palack legalább volt benne. Nézzük a hátulját, van bringa tartó és tető létra, ez már nem rossz. A másik oldalon nagy nehezen ki lehetett nyitni a felépítmény ajtót, aminek két részét egy léc fogta össze, hát ezt se a NASA-nál szerelték bele. Az ajtó felett árnyékoló, aminek az első rögzítő csavarjai a levegőben és nem a falban, tehát itt már nem tartotta. Akkor irány a tető, megnézni a tetőablakot kívülről. Azért felmenni nem mertem rá pehely súlyommal, nehogy nagyon gyorsan beüljek a kanapéra, a gyanúsan gyengének látszó tetőn keresztül. A tetőablakon így távolról is látszódott, hogy már nem tömít, ami a rosszabb hír, hogy az árnyékoló elkezdte leszakítani az oldaldalfal külső borítását, így a komplett jobb oldalfal ázott.
Gyorsan osztottam és szoroztam magamban, egy - másfél hanem kettő millió forint biztos rámegy mire ebből használható lakóautó lesz, a munkaórákról nem is beszélve. Én 6-8 százezernél többen nem is adtam volna rá jelen állapotban.
Miután mi használható járművet és nem barkács kihívást kerestünk, illetve annak a nagyon kicsi valószínűségét, hogy én több mint egy millió forintot letudok alkudni az árából, megköszöntük a lehetőséget és nagyon gyorsan elhúztunk.

Miután már előtte sok járművet néztünk, eddig kisebb sikerrel, igaz néztünk olyat is, ami tökéletes lett volna, de nemhogy meghaladta a 2 milliós határt, hanem többszöröse volt, ezért engedtünk egy picit és felhívtunk egy hirdetést, ami csak egy kicsit volt a határ felett viszont a képek nagyon biztatóak voltak. Ekkor már én a képekkel szemben nagyon kritikus voltam, hisz a Transit is jól mutatott képeken. Az eladó minden kérdésemre tudott válaszolni, de sajnos nem tudtunk elmenni megnézni 175 kilométerre Pesttől, hisz a kijárási tilalom miatt, be voltunk határolva és aznapra már volt halaszthatatlan program. Egyeztettünk egy időpontot egy héttel későbbre és vártunk. Minden nap néztük Tündérkével többször is, nemhogy eltűnik a hirdetés. Eljött a péntek és a sok imának és fohásznak hála a hirdetés még fent volt, a tulaj biztosított telefonon, hogy még meg van és lehet menni szombaton, ahogy meg volt beszélve. Így szombat reggel indultunk Sümeg környékére lakóautót nézni. 11 óra magasságában meg is érkeztünk és elkezdtük szemlélni a nagy fehér alkóvosat. Látszott rajta, hogy a közel 40 év nem múlt el nyom nélkül, de megkímélt volt, minden tekintetben. Míg átnéztük a tulaj mondta, hogy mielőtt megvették lett kijavítva rajta egy ázás és ki lett cserélve a két alkóvablak a tetőablakkal együtt. A belseje nagyon megkímélt ritka elrendezésű, és ami fontosabb, hogy minden működik, kisebb sérülések voltak, de ez rendben van egy használt autónál. Átnéztük az alkóvot a fenti szekrényeket a plafont, ázásnak nyoma sincs. Mint minden alkalommal most is nálam volt a nedvesség mérő az se mutatott semmi feltűnőt. Kértük a tulajt indítsa be nekünk, és a kettő feles dízel pöccre életre kelt, minimális kezdeti füst mellet, az is igazából csak jelzés értékű volt, hogy ő mégis csak dízel. Indítás előtt megfogtam a blokkot, teljesen hideg volt, meg is lepett a hűvös időbe a könnyű indulás. A tulaj elmondta erre a magyarázatot, ami egyszerű volt egy nagyjából húszezer kilométerrel ezelőtt lett a motor generálozva és e mellé vadiúj az indító akku is benne. Elvittük egy próba körre, ahol kiderült, hogy a sebességmérő nem működik, de a tulajdonos mondta, hogy ő már spirált cserélt, akkor működött is egészen addig, amíg ki nem akarta nullázni a napi számlálót.
A végeredmény az volt, hogy össze néztünk Tündérkével és tudtuk, hogy megtaláltuk, már csak az anyagiakat kellet elintézni. Miután a tulaj fair volt és nem titkolt semmit ez mellé az autó is rendbe volt eltekintettünk az alkudozástól és kifizettük a meghirdetett árat, bár egy picit a megcélzott keret felett volt.
Várt ránk a haza út, sok mindent gondoltam, de nem azt, hogy egy kapásból 175 kilométeres egyedüli úttal kezdem meg a lakóautózásomat, ettől függetlenül haza kellett jutni. Sajnos ugyanerre a napra volt tervezve egy kis baráti sütögetés is, amit ez miatt amúgy is csak feltételesnek mondtuk, de most le kellett mondani, hisz délután fél kettő volt és még ott volt a 175 km egy ismeretlen autóval, ami 2,5 tonnájával és 75 lóerejével egy teljesen más kombináció, mint a 150 lovas sport kombink. Ezért a mulasztásért most is bocsánatot kérek. Remélem, hogy mihamarabb be tudjuk pótolni és tudom, hogy lógok nekik eggyel ez miatt.

Így váltunk egy Peugeot J5 alvázon levő Condorde 600ST lakóautó büszke tulajdonosaivá, aki most már a Schnecki névre hallgat. A későbbiek folyamán majd részletesen is bemutatom nektek Schneckit és a terveinket vele. Egyelőre tűkön ülünk, hogy mikor lesz meg minden felszerelés és mikor vághatunk neki az első útnak.
Szeretnénk ezúton megköszöni Schnecki előző tulajdonosainak a gondos tartást és ajánljuk a blogot, hogyha szeretnék követni Schnecki útjait, kalandjait velünk.
Szintúgy ajánljuk nektek a blogunkat, hogy kövessétek Schneckit először Magyarországon belül, majd reméljük nemsokára külföldön is.

Ui.: Ha valaki ismer jó régi analóg műszer szerelőt Pest környékén, aki meg tudná javítani Schnecki kilométer óráját, szívesen várjuk a tippeket.

nem reklám célú termék és cég megnevezést tartalmaz